Hogyan alakult az elmúlt évük?
Dr. Sarkadi Károly: Erősen stagnáló piaci környezetet érzékelünk. Nagyon kevés piaci lehetőség valósult meg az elmúlt évben, részben a projektek csúszása miatt. A piac állóvíznek tűnik. Amelyik TIOP-projekt kihirdetésre kerülhetne, azt sem hirdetik ki. Mindenki vár. Pedig szükség lenne a folyamatos fejlesztésre, hiszen a kórházak röntgentechnológiája elavult, ezt a napi munkában látjuk. Az ellátórendszer szempontjából nagyon fontos lenne a digitális röntgentechnológiára való áttérés. Röntgendigitalizálási projektjeink ugyanis egytől egyig azt mutatják, hogy az új, digitális rendszerek áteresztőképessége a többszöröse a korábbi rendszernek.
Pados Balázs: Azt már évek óta tudjuk, hogy digitális röntgennel más folyamatokban kell gondolkodni. A vizsgálati idő drasztikusan lecsökken, így sok esetben nem három röntgenre és egy öltözőre van szükség, hanem egy röntgen mellé legalább három öltözőt kell építeni. Ez egyrészt a beszerzési költségek szempontjából előnyös, hiszen két öltöző sokkal olcsóbb, mint egy röntgen, de nem szabad megfeledkezni az egyre nehezebben kiállítható minőségi röntgenasszisztenciáról sem.
Melyek voltak a legnagyobb sikereik idén?
S.K.: Hajdúböszörményben üzembe helyeztük az ország egyik legmodernebb direkt digitális rendszerét egy AGFA DX-D 800-as rendszert, amelyet az igazán nagy forgalmú helyekre fejlesztett az AGFA. Itt hamar kiderült, hogy mennyire gyors egy digitális rendszer, hiszen három hónap alatt 10 ezer ember tüdőszűrését valósította meg a szakrendelő. Az asszisztensek és radiológusok nagyon gyorsan megszerették a készülék használatát. A másik komplett projektünk Nagykőrösön valósult meg, ahol digitalizáltuk az osztály röntgenkészülékeit, és ehhez telepítettünk egy új PACS-rendszert is.
Két és fél éve dolgoznak önálló cégként. Jobb disztribútorként, mint multinacionális cég leányvállalataként létezni?
S.K.: A jelenlegi helyzet legnagyobb előnye, hogy magyar kis-közepes vállalakozásként a magunk urai vagyunk. Természetesen nőtt felelősségünk és elkötelezettségünk ügyfeleink, sőt, saját kollégáink felé is. Három évvel ezelőtt, amikor terveztük az önállósodást, csak sejtettük, hogy mibe vágunk bele. Ha az akkori tudásommal láttam volna, hogy három év múlva itt tartunk, akkor elégedett lettem volna, de sajnos ezt az elégedettséget az elmúlt év állóvize egy kissé beárnyékolta. Ugyanakkor hosszabb távon bízom a jövőben és abban, hogy a SW-IT-nek is van szerepe a hatékonyabb, digitális röntgentechnológia uralkodóvá válásában.
Hogyan változott 2013-ban a PACS-rendszerek és a röntgen digitalizáció világa?
P.B.: A PACS-rendszerek szerepe, mivel a filmek aránya drasztikusan csökken, egyre fontosabbá válik. Szinte minden intézményben található PACS-megoldás, amelyben egyre problémásabb kérdés az archiválási háttér. Ezen a területen most majdnem ott tartunk, mint régebben a filmeknél, amikor a penészes pincében tárolták a filmeket – nem gondolva a későbbi felhasználásra. Hasonló a veszély a PACS-rendszereknél is, az intézmények elsősorban az adatbiztonságon spórolnak.
Hol lehet ezt tetten érni?
P.B.: Van egy fontos szabály az informatikában: ez a 3:-2:-1 szabály. Az adatokat 3 példányban tároljuk, 2 különböző média típusonán, amelyből 1 off-line, tehát a rendszeren kívüli, de könnyen elérhető. Magyarországon ma az a leginkább jellemző, hogy a képi diagnosztikai adatok egyetlen példányban találhatóak meg, mindenféle mentés vagy archiválás nélkül. Ez akkor okozhat óriási problémát, ha mondjuk elő kell keresni egy bírósági eljárásban az előzményeket. De az archiválás nélküli használat egy olyan környezetben, ahol a hardvereket az intézmények már túlhordták, és jellemzően 6-7 éves cikluson túl szeretnék cserélni őket, még veszélyesebbé teszi az adatok kezelését. Erre az egyre digitálisabbá váló képalkotó világban illene jobban odafigyelni. Mint ahogyan arra is, hogy ha kívülről, mindenféle védelem és megfelelő autentikáció nélkül helyezzük el a webes megtekintőket, könnyen támadhatóvá válnak. Sokszor tapasztaljuk azt, hogy egy publikus porton lévő webszerverre egyszerű felhasználónévvel be lehet jelentkezni, virtuális magánhálózatot, VPN-t pedig a legritkább esetben akarnak használni az ügyfelek, mert úgy érzik, kényelmetlen. Az adatbiztonságra a jövőben sokkal jobban oda kell figyelni, mert a pályán nagyon sok banánhéj látható, amelyeken nagyon nagyot lehet esni.
Hogyan látják a PACS-rendszerek jövőjét?
P.B.: Telefonokon, tableteken – bár nem lehet rajtuk leleteznileletezésre lettek kitalálva, mert nem arra valók – az alkalmazott a vékony kliens technológiáknak köszönhetően a vizsgálatok megtekintésére és supervisor-i másod véleményezésre tökéletesen alkalmassá váltak. Fontos, hogy a leletezés diagnosztikai minőségű munkaállomásokon valósuljon meg, de például az iPadek már megfelelő paraméterekkel bírhatnak a CT és MR képi anyag megtekintéséhez. A vékony technológiák lényege, hogy a számolási és rekonstrukciós feladatok a szerveren valósulnak meg, a tablet vagy okostelefon egyszerű megtekintőként funkcionál. Ez nagymértékben megnöveli a diagnosztika alkalmazási lehetőségeit, és így már egy tabletet is olyan rugalmasan lehet használni a terápia során, mint régebben a röntgenfilmeket. Lehetővé kell tenni a minél rugalmasabb felhasználást, de megfelelő adatbiztonságot kell kialakítani, ami egyrészt nem akadályozza a távoli elérést és felhasználást, de biztonságot nyújt a beteg és az intézmény számára abban, hogy csak a jogosult szakemberek férhessenek hozzá a betegadatokhoz.
Mennyire igényli Magyarország a minőséget ezeken a területeken?
S.K.: Fontos lenne, hogy a legjobb megoldásokat alkalmazzák a magyar egészségügyben, amelynek komponensei megbízható, robusztus módon működnek együtt egymással, hogy a felhasználó ne szenvedjen az informatikától, hanem az informatika segítségével hatékonyabban tudja végezni munkáját. Fontos részletkérdés a képminőség: a digitális panelből érkező nyers képek minden gyártónál azonosak. A képfeldolgozó eljárás minősége teszi kiemelkedővé az egyes gyártók termékét. Például ilyen a mi harmadik generációs rendszerünk a Musica 3 algoritmus, ami a lágyrészeket és csontszöveteket egyszerre emeli ki úgy, hogy nem nyomják el egymást, és kontrasztosan jelennek meg a képernyőn.
Jelentős a működő AGFA-berendezések bázisa. Hogyan változott idén szerviztevékenységük?
P.B.: Belső folyamatainkban sokat fejlesztettünk, teljes körűvé tettük bejelentés kezelő- és eszköznyilvántartó rendszerünket, amelyben ügyfeleink nyomon követhetik eszközeik és bejelentéseik állapotát. Nyilvántartjuk a karbantartási lapokat, a hibabejelentés esetén akár ügyfeleink első számú vezetői is értesülhetnek a bejelentésekről és azok állapotáról. Fontosnak tartjuk, hogy szervizfolyamataink a gyorsaság mellett ügyfeleink számára is átláthatóak és követhetőek legyenek. Ez egyértelműen pozitív irányba befolyásolta ügyfeleink elégedettségét. Természetesen digitális rendszereink távolról menedzselhetőek, csak a hardverhez köthető helyi karbantartásnál szervizelünk a helyszínen, az állandó kapcsolatnak köszönhetően válaszidőnk drasztikusan csökkent. Röntgenberendezéseinknél ha hiba adódik, a diagnosztikát távolról azonnal el tudjuk kezdeni, megrendeljük a hibás alkatrészt, és a szervizmérnök már a cseredarabbal együtt érkezik meg a géphez. A távoli kapcsolatot leginkább arra használjuk, hogy a felhasználói támogatást távolról is el tudjuk végezni, és azonnal segíteni tudjunk. A modern kommunikációs technológiák a szerviztevékenységet is megváltoztatják, és az ügyfelek számára könnyebbé teszik.
Hogyan látják, milyen fejlődés előtt áll a magyar radiológia 2014-ben?
S.K.: Úgy érzem, a következő egy-két évben a magyar radiológia legfontosabb fogalma a mobilitás lesz. Legyen szó a tabletekről, a mindenhol elérhető képi anyagról, legyen szó a radiológusok és radiográfusok Nyugat-Európába költözéséről, a betegek mobilitásáról vagy a teleradiológiáról. Fel kell hát készülnünk minden területen, hogy a mobilitás kihívásait kezelni tudjuk.